Kerékpáros kalandozások, önkénteskedés, hátizsákos világ

A Portugál Út - 2. rész

2020/03/10. - írta: Vadvirágos Kerékpáros

A Sánta Rém, a halott apáca és a késes gyilkos

28168919137_e9629b382c_h.jpg
Ez a bejegyzés a félelemről szól. A félelem gyötrelmesen randa egy érzés tud lenni, alattomosan kúszik be a tudatba. Úristen mi lesz, ha... persze ez egy teljesen normális emberi reakció, félünk az ismeretlentől, s elménk felkészít minket az összes lehetséges kimenetelre. Na de ennyire? Ha a félelem elhatalmasodik, fizikai tüneteket is képes okozni, leblokkolás, izzadás (kiver a víz), fulladás (fojtogat a félelem), hasmenés (be vagyok szarva), ájulás... aztán persze kiderül, hogy nincs is mitől úgy félni. "Megcsinálom, ha beledöglök is!" - mondogattam magamnak naphosszat a Camino első hetében, irtó teátrálisan. Gyötört a szorongás, és természetesen óriási pátosszal gondoltam önmagamra és világrengetőnek tűnő, valójában teljesen hétköznapi problémáimra. De ahogy haladtam előre rendületlenül, napról napra tisztult a kép és egyre több időt tudtam JELEN LENNI.

Tovább
Szólj hozzá!

El Camino Portugués - a portugál út - 1.rész

2020/03/03. - írta: Vadvirágos Kerékpáros

Avagy minden út Santiago de Compostelaba vezet

img_3608.JPG
A Szent Jakab út, azaz a Camino de Santiago már középiskolás korom óta vonzott. Spanyol kéttannyelvűbe jártam, így a Camino többször is említésre került a tananyagban, s én mindig tátott szájjal hallgattam az erre vonatkozó utalásokat. Komolyan, többszáz kilométeren, napokon, heteken át egy szál hátizsákkal vándorolni egyedül, csak a falakra, kövekre festett sárga jelzéseket követve? Provincia- és országhatárokon át, hegyen-völgyön, történelmi városokon, eldugott falvakon keresztül gyalogolni reggeltől estig, miközben az ember saját testi határaival, hitével vagy hitetlenségével és démonaival hadakozik?

Tovább 2 komment

Bringatúra Erdélybe

2020/02/25. - írta: Vadvirágos Kerékpáros

Avagy egy kezdő kalandornő naplóbejegyzései

Körbepedálozni a világot! Nagyszabású, hangzatos terv, de nem megy az ám csak úgy egyből, mint a karikacsapás. Körbepedálozni a Balatont. Vagy a kerületet. Vagy legalább a háztömböt. Minden kezdet nehéz, velem sem volt ez másként, sőt. Amíg én épp Andalúziában egy kecskefarmon ápolgatom a pásztorkodás során bekövetkezett bokasérülésemet, és hazatérésemet követő kárpát-medencei és azon túli útvonalakat tervezgetek, gondoltam megosztom veletek első igazi, többnapos, magányosfarkashősnő (helyett pánikszindrómás csapzott kölyökróka) -bringatúrám történetét Erdélybe.
img_3594.JPG

Tovább 15 komment

Féldolláros Kerékpáros

2020/02/18. - írta: Vadvirágos Kerékpáros

Avagy hogy hozzuk ki a legtöbbet a legkevesebből

Amióta csak az eszemet tudom, egzotikus helyszínekről, vérpezsdítő kihívásokról, üdítő kalandokról álmodozom, a fél gyerekkoromat a diófa tetején, vagy a panellakás kisszobájában kuporogva kalandregény olvasással töltöttem. Elveszett törzsek, hajótörés, sztyeppén vágtázás... ilyesmiről álmodoztam az iskolapadban, a Balatonparton, vagy a lepattogzott zománcfestéket vakargatva az újhegyi játszótér hintáján.
De hogy vágjon neki a kelet-európai proli a vadonnak, mikor a fizetése az albérletre meg a doboz cigire épphogy elég, látóköre olyan szűk, mint a gyomra vasárnap délelőtt, elméje meg tele irreális félelmekkel?

Tovább 8 komment

Kerékpárral Marokkóban - 3.rész

2020/02/05. - írta: Vadvirágos Kerékpáros

A gyász öt fázisa, kálvária és üdvözülés

Túl az ezredik kilométeren, hektoliternyi zöld teán, tajin és kuszkusz hegyeken, egy drámai elváláson és rengeteg mókás helyzeten, a duóra redukálódott trió két rettenthetetlen tagja, a belga Sam és én bekeményítettünk. Hogy a hardcore-t melyikünk bírja jobban, az ebből a részből nem tudom kiderül-e, de hogy miért olyan a férfi, mint a pálmafa, nos az biztosan.

Tovább 2 komment

Kerékpárral Marokkóban - 2.rész

2020/01/30. - írta: Vadvirágos Kerékpáros

Özönvíz, létszámredukció és Couchsurfinges élmények

Zéró karbon, teljes függetlenség és az úton a legautentikusabb arcát mutató környék – nekem megéri ezért a fizikai határaimat súroló megpróbáltatások sorát kiállni, azaz minden métert izomerőből kiizzadni. Bringával utazni több, mint turistáskodás: valódi élmények, valódi emberi találkozások és mély behatolás a tudatalatti legsötétebb bugyraiba, berögzült előítéleteim és félelmeim sorra dőlnek meg és foszlanak szerteszét.

Tovább Szólj hozzá!